SZTElozófia
“5-öst kaptam filozófiából, mert bebizonyítottam,
hogy a tanárom nem is létezik.”
(Judy Tenuta)
hogy a tanárom nem is létezik.”
(Judy Tenuta)
- See more at: http://www.sharethis.com/get-sharing-tools/#sthash.vjaAKtrb.dpuf
11/4/2016 1 Comment Metafizikai típusú találkozások — Bogáncsföldi Szatymazi Krizosztóm hagyatékából (Inv. 1a-e) - SZTEnd Up rovat - SZTElozófia Műhely1. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Mondom, én volnék a nemlétező, jónapot kívánok! — Akkor jónapot kívánok! (és el) 2. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a nemlétező. — De most miről tetszik beszélni? Nem értem. Provokál? — Dehogy, kérem tisztelettel, a lehető legudvariasabban és legegyértelműbben bemutatkoztam. Mit lehet ezen nem érteni? — ?? — Különben, nem akarom megsérteni, távol álljon tőlem, de bemutatkozásra az ember bemutatkozást vár el… — Khrrm. Nos, igen. Drága uram, az az igazság, én nem tudom, ki vagyok, minthogy azonban Ön a nemlétező, én azonban nem lehetek azonos Önnel, nos, azt hiszem, én vagyok a létező — ha megengedi. — Most viccel velem? — Dehogy viccelek, a lehető legudvariasabban és legegyértelműbben (amennyire ez létezőnek lehetséges) viszont bemutatkoztam, ahogy óhajtotta. — De drága uram, Ön nem lehet a létező, legfeljebb egy a létezők közül — kérdésem tehát arra vonatkozott, melyik tetszik lenni? — Na, ne szórakozzon velem — hisz ezt én is kérdezhetném: most melyik Ön a nemlétezők közül? — Ön ne szórakozzon, ha meg nem sértem — már hogy lehetne több nemlétező? Létező több van, sok, rengeteg (én mondom Önnek, sajnos), de hogy nemlétező is több volna, ki hallott már olyat? — Nem hallottam, valóban. De nemlétezőt se hallottam még bemutatkozni! … De egyet áruljon még el, ha megkérhetem: ez tulajdonképp az Ön családi vagy keresztneve? Tudja, nem szeretném csak úgy, ismeretlenül, letegezni… 3. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a nemlétező. Szabadna kérnem az Ön becses nevét? — Ja, igen, elnézését kérem. Ha Ön a nemlétező, és én nem vagyok azonos Önnel, azaz különböző vagyok Öntől, akkor csak az lehetek, ami létezik. Vagyis a létező. — Hogy mondta? Talán inkább „létező”! — Miért? Talán a létező nem létező? — De igen, csak a létező nem a létező, ha meg nem sértem. — Hogy mondta? Csak nem akar ekkora baromságot állítani? Mi az, hogy „a létező”, meg „a létező”? Van valami különbség? — Pont annyi, mint „a nemlétező” és „a nemlétező” között. Ha valakinek, akkor ez Önnek csak világos! (és el) 4. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a nemlétező. — Na, ne má! Ön nem lehet a nemlétező, mert ha valami, akkor az nem létezik — hiszen ez a lényege. — De hát most tetszett épp megnevezni! Akkor a szó, amit az imént használt, vagy nem utal semmire — mely esetben semmi vagyok, azaz nemlétező — vagy utal valamire, már hogy a nemlétezőre. Azaz rám! — Ez most komoly?! Mert viccnek kicsit erős. Valami, ami semmi és a semmi nem ugyanaz! — A fenébe! Csak nem valami pszichológus-féle Ön? Már magam is gondoltam rá, hogy van bennem valami meghasonlottság… 5. — Jó napot kívánok! Én vagyok a létező. — Jó napot kívánok! És akkor mi van? — Csak az, drága uram, hogy Ön nem létezik! — Akkor mi a fenének zaklat, ha meg nem sértem?! 6. — Jó napot kívánok! Én vagyok a létező. — ?? — Már többször gondoltam rá, vajon mi lehet itt körülöttem ez a sok dolog? Mondjuk Ön. Segítene nekem? — Kopj le, haver! Ha meg nem sértelek… 7. — Jó napot kívánok! Én vagyok a létező. — ?? — Már többször gondoltam rá, vajon mi lehet itt körülöttem ez a sok dolog? Mondjuk Ön. — Irigylem a dilemmáját… De tudja mit? Szerintem én is a létező vagyok. Vagyis Ön és én ugyanazok vagyunk! — ?! — Most mit csodálkozik? Nézze például ezt a buszt, rajta azt a sok embert. Ők is mi vagyunk. Ön és én. Vagy ez magas? — Nekem magas? Mikor én vagyok a létező? Mert a létező én vagyok, ezt jól jegyezze meg! Ön pedig olyannyira nem lehet Én, hogy az el nem mondható! Mert nézze, maga egy kis törpe, én meg egy szép szál darab vagyok. Hogy lehetnénk mi ugyanazok? Nem beszélve arról a kopasz, hátizsákos balfékről, aki most szállt le a buszról. — Ne diszkrimináljunk, kérem! Ön a létezőről mint létezőről beszélt, vagy nem? Márpedig a létező mint létező: egy. — Ez „kellemesen ezoterikusan” hangzik. De engem nem fog átverni! „A létező mint létező” mindaz, ami van, abbéli minőségében, hogy van. De én a létező vagyok, abbéli minőségemben, ami vagyok. Vagyis a létező. Ami, mint olyan, nem lehet sok. „Mindaz”, meg ilyenek. — De hát nem azt mondtam, hogy egyek vagyunk? Drága barátom, keblemre! — ?? (és el) 8. — Jónapot kívánok. Én vagyok a létező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a létező. — De most miről tetszik beszélni? Nem értem. Provokál? — Dehogy, kérem tisztelettel, a lehető legudvariasabban és legegyértelműbben bemutatkoztam. Mit lehet ezen nem érteni? — ?? — Különben, nem akarom megsérteni, távol álljon tőlem, de bemutatkozásra az ember bemutatkozást vár el… — Khrrm. Nos, igen. Drága uram, az az igazság, én nem tudom, ki vagyok, minthogy azonban Ön a létező, én azonban nem lehetek azonos Önnel, nos, azt hiszem, én vagyok a nemlétező — ha megengedi. — Akkor jónapot kívánok! (és el) Bogáncsföldi Szatymazi Krizosztóm (1922. április 4. Szatymaz – 2007. május 1. Sydney), a University of Melbourne (Sydney) díszdoktora, az MTMT tiszteletbeli tagja, hazánkban mindeddig sajnálatos módon alig ismert, nemzetközileg kiemelkedő nyelvtudós, kultúrantropológus és klasszika-filológus volt. 1956-os emigrációjáig a Szegedi Egyetemen oktatott összehasonlító nyelvtudományt és görög filozófiatörténetet. Emigrációja alatt tanulmányozta az osztják sámánizmust és az ausztráliai őslakosok kultúráját, melyekre vonatkozóan latin, mandarin, spanyol és tigrinya nyelveken publikált. Hirsch indexe e kézirat nyomdába adásakor 1112 volt. Legjelentősebb publikációja: De originis linguae ungaricae et bonorum (quae idem sunt) 语言学 (Nyelvtudományi Értesítő) 1 (Peking, 1957), pp. 1-225. E kiemelkedő jelentőségű munka a magyar és a nyungar nyelv rokonsága mellett érvel. Bogáncsföldi kéziratos hagyatékának kiadását Mogyoródi Emese gondozza. – A fenti dialógus Bogáncsföldi kéziratos hagyatékában található ( Inv. 2). Pusztai Virág az SZTE BTK Málnási Bartók György Filozófia Doktori iskolájában 2015-ben szerzett abszolutóriumot. Korábban televíziós műsorszerkesztéssel foglalkozott, jelenleg a JGYPK SZTTK tanársegéde. Kutatási területe a vizuális média vizuális kultúrára gyakorolt hatása. Rendszeresen illusztrál szépirodalmi műveket, festményeivel és kollázsaival kiállításokon mutatkozik be. Hivatalos oldal: http://www.pusztaivirag.hu/
1 Comment
Q
12/4/2016 19:41:03
Ötödik a kedvencem! :D
Reply
Leave a Reply. |
SZTEnd upEz a rovat minden komolyság vége és minden határ feszegetés eleje! Szeretnéd kipróbálni magad szabad bölcsész közeli témákban kötetlen stílusú és hangulatú írásokban, videókban? Ez a te rovatod! SZTEnd upolj velünk! Miről írunk?All Dialógusok Elmélkedés Humor Tanmese Régebbi írásaink
May 2016
|