SZTElozófia
“5-öst kaptam filozófiából, mert bebizonyítottam,
hogy a tanárom nem is létezik.”
(Judy Tenuta)
hogy a tanárom nem is létezik.”
(Judy Tenuta)
- See more at: http://www.sharethis.com/get-sharing-tools/#sthash.vjaAKtrb.dpuf
29/5/2016 1 Comment Egy kommunista Platón lakomáján - Írta: Békefi Dorka - Sztelozófia Műhely - Sztend up rovatBékefi Dorka a BGF Külkereskedelmi Főiskolai Karán hallgatott közgazdaságtant, majd kommunikáció-média szakon szerzett diplomát. Tíz évig dolgozott a DDB reklámügynökség budapesti irodájában, eleinte szövegíróként, majd később egy kreatív csapat vezetőjeként. Munkáját a szakma számos díjjal és elismeréssel méltatta. A tavalyi Digitális Könyvnyomtatási Pályázat egyik nyertes alkotásaként jelent meg 10.32. című regénye, amelyről Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke így nyilatkozott: "ritkán találkozni ennyire egyedi hangvételű és a drámát ilyen fogyasztható módon tálaló, finom és intim művel." A zsűri emellett 2015-ben a Legszebb Könyv díját is a regénynek ítélte.
1 Comment
11/4/2016 1 Comment Metafizikai típusú találkozások — Bogáncsföldi Szatymazi Krizosztóm hagyatékából (Inv. 1a-e) - SZTEnd Up rovat - SZTElozófia Műhely1. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Mondom, én volnék a nemlétező, jónapot kívánok! — Akkor jónapot kívánok! (és el) 2. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a nemlétező. — De most miről tetszik beszélni? Nem értem. Provokál? — Dehogy, kérem tisztelettel, a lehető legudvariasabban és legegyértelműbben bemutatkoztam. Mit lehet ezen nem érteni? — ?? — Különben, nem akarom megsérteni, távol álljon tőlem, de bemutatkozásra az ember bemutatkozást vár el… — Khrrm. Nos, igen. Drága uram, az az igazság, én nem tudom, ki vagyok, minthogy azonban Ön a nemlétező, én azonban nem lehetek azonos Önnel, nos, azt hiszem, én vagyok a létező — ha megengedi. — Most viccel velem? — Dehogy viccelek, a lehető legudvariasabban és legegyértelműbben (amennyire ez létezőnek lehetséges) viszont bemutatkoztam, ahogy óhajtotta. — De drága uram, Ön nem lehet a létező, legfeljebb egy a létezők közül — kérdésem tehát arra vonatkozott, melyik tetszik lenni? — Na, ne szórakozzon velem — hisz ezt én is kérdezhetném: most melyik Ön a nemlétezők közül? — Ön ne szórakozzon, ha meg nem sértem — már hogy lehetne több nemlétező? Létező több van, sok, rengeteg (én mondom Önnek, sajnos), de hogy nemlétező is több volna, ki hallott már olyat? — Nem hallottam, valóban. De nemlétezőt se hallottam még bemutatkozni! … De egyet áruljon még el, ha megkérhetem: ez tulajdonképp az Ön családi vagy keresztneve? Tudja, nem szeretném csak úgy, ismeretlenül, letegezni… 3. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a nemlétező. Szabadna kérnem az Ön becses nevét? — Ja, igen, elnézését kérem. Ha Ön a nemlétező, és én nem vagyok azonos Önnel, azaz különböző vagyok Öntől, akkor csak az lehetek, ami létezik. Vagyis a létező. — Hogy mondta? Talán inkább „létező”! — Miért? Talán a létező nem létező? — De igen, csak a létező nem a létező, ha meg nem sértem. — Hogy mondta? Csak nem akar ekkora baromságot állítani? Mi az, hogy „a létező”, meg „a létező”? Van valami különbség? — Pont annyi, mint „a nemlétező” és „a nemlétező” között. Ha valakinek, akkor ez Önnek csak világos! (és el) 4. — Jónapot kívánok. Én vagyok a nemlétező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a nemlétező. — Na, ne má! Ön nem lehet a nemlétező, mert ha valami, akkor az nem létezik — hiszen ez a lényege. — De hát most tetszett épp megnevezni! Akkor a szó, amit az imént használt, vagy nem utal semmire — mely esetben semmi vagyok, azaz nemlétező — vagy utal valamire, már hogy a nemlétezőre. Azaz rám! — Ez most komoly?! Mert viccnek kicsit erős. Valami, ami semmi és a semmi nem ugyanaz! — A fenébe! Csak nem valami pszichológus-féle Ön? Már magam is gondoltam rá, hogy van bennem valami meghasonlottság… 5. — Jó napot kívánok! Én vagyok a létező. — Jó napot kívánok! És akkor mi van? — Csak az, drága uram, hogy Ön nem létezik! — Akkor mi a fenének zaklat, ha meg nem sértem?! 6. — Jó napot kívánok! Én vagyok a létező. — ?? — Már többször gondoltam rá, vajon mi lehet itt körülöttem ez a sok dolog? Mondjuk Ön. Segítene nekem? — Kopj le, haver! Ha meg nem sértelek… 7. — Jó napot kívánok! Én vagyok a létező. — ?? — Már többször gondoltam rá, vajon mi lehet itt körülöttem ez a sok dolog? Mondjuk Ön. — Irigylem a dilemmáját… De tudja mit? Szerintem én is a létező vagyok. Vagyis Ön és én ugyanazok vagyunk! — ?! — Most mit csodálkozik? Nézze például ezt a buszt, rajta azt a sok embert. Ők is mi vagyunk. Ön és én. Vagy ez magas? — Nekem magas? Mikor én vagyok a létező? Mert a létező én vagyok, ezt jól jegyezze meg! Ön pedig olyannyira nem lehet Én, hogy az el nem mondható! Mert nézze, maga egy kis törpe, én meg egy szép szál darab vagyok. Hogy lehetnénk mi ugyanazok? Nem beszélve arról a kopasz, hátizsákos balfékről, aki most szállt le a buszról. — Ne diszkrimináljunk, kérem! Ön a létezőről mint létezőről beszélt, vagy nem? Márpedig a létező mint létező: egy. — Ez „kellemesen ezoterikusan” hangzik. De engem nem fog átverni! „A létező mint létező” mindaz, ami van, abbéli minőségében, hogy van. De én a létező vagyok, abbéli minőségemben, ami vagyok. Vagyis a létező. Ami, mint olyan, nem lehet sok. „Mindaz”, meg ilyenek. — De hát nem azt mondtam, hogy egyek vagyunk? Drága barátom, keblemre! — ?? (és el) 8. — Jónapot kívánok. Én vagyok a létező. — Tessék, hogy tetszett mondani? — Csak bemutatkoztam: én vagyok a létező. — De most miről tetszik beszélni? Nem értem. Provokál? — Dehogy, kérem tisztelettel, a lehető legudvariasabban és legegyértelműbben bemutatkoztam. Mit lehet ezen nem érteni? — ?? — Különben, nem akarom megsérteni, távol álljon tőlem, de bemutatkozásra az ember bemutatkozást vár el… — Khrrm. Nos, igen. Drága uram, az az igazság, én nem tudom, ki vagyok, minthogy azonban Ön a létező, én azonban nem lehetek azonos Önnel, nos, azt hiszem, én vagyok a nemlétező — ha megengedi. — Akkor jónapot kívánok! (és el) Bogáncsföldi Szatymazi Krizosztóm (1922. április 4. Szatymaz – 2007. május 1. Sydney), a University of Melbourne (Sydney) díszdoktora, az MTMT tiszteletbeli tagja, hazánkban mindeddig sajnálatos módon alig ismert, nemzetközileg kiemelkedő nyelvtudós, kultúrantropológus és klasszika-filológus volt. 1956-os emigrációjáig a Szegedi Egyetemen oktatott összehasonlító nyelvtudományt és görög filozófiatörténetet. Emigrációja alatt tanulmányozta az osztják sámánizmust és az ausztráliai őslakosok kultúráját, melyekre vonatkozóan latin, mandarin, spanyol és tigrinya nyelveken publikált. Hirsch indexe e kézirat nyomdába adásakor 1112 volt. Legjelentősebb publikációja: De originis linguae ungaricae et bonorum (quae idem sunt) 语言学 (Nyelvtudományi Értesítő) 1 (Peking, 1957), pp. 1-225. E kiemelkedő jelentőségű munka a magyar és a nyungar nyelv rokonsága mellett érvel. Bogáncsföldi kéziratos hagyatékának kiadását Mogyoródi Emese gondozza. – A fenti dialógus Bogáncsföldi kéziratos hagyatékában található ( Inv. 2). Pusztai Virág az SZTE BTK Málnási Bartók György Filozófia Doktori iskolájában 2015-ben szerzett abszolutóriumot. Korábban televíziós műsorszerkesztéssel foglalkozott, jelenleg a JGYPK SZTTK tanársegéde. Kutatási területe a vizuális média vizuális kultúrára gyakorolt hatása. Rendszeresen illusztrál szépirodalmi műveket, festményeivel és kollázsaival kiállításokon mutatkozik be. Hivatalos oldal: http://www.pusztaivirag.hu/ 30/12/2015 3 Comments A létező (vagy a semmi?) örökkévalóságáról – Részlet Platón: Pargiasz című, elveszett dialógusából - Szanszkritból ógörögre, majd onnan magyarra fordította: Bogáncsföldi Szatymazi Krizosztóm - SZTElozófia Blog
Bogáncsföldi Szatymazi Krizosztóm (1922. április 4. Szatymaz – 2007. május 1. Sydney), a University of Melbourne (Sydney) díszdoktora, az MTMT tiszteletbeli tagja, hazánkban mindeddig sajnálatos módon alig ismert, nemzetközileg kiemelkedő nyelvtudós, kultúrantropológus és klasszika-filológus volt. 1956-os emigrációjáig a Szegedi Egyetemen oktatott összehasonlító nyelvtudományt és görög filozófiatörténetet. Emigrációja alatt tanulmányozta az osztják sámánizmust és az ausztráliai őslakosok kultúráját, melyekre vonatkozóan latin, mandarin, spanyol és tigrinya nyelveken publikált. Hirsch indexe e kézirat nyomdába adásakor 1112 volt. Legjelentősebb publikációja: De originis linguae ungaricae et bonorum (quae idem sunt) 语言学 (Nyelvtudományi Értesítő) 1 (Peking, 1957), pp. 1-225. E kiemelkedő jelentőségű munka a magyar és a nyungar nyelv rokonsága mellett érvel. Bogáncsföldi kéziratos hagyatékának kiadását Mogyoródi Emese gondozza. – A fent közölt Platón dialógus részlet a hagyatékban található (Inv. 522A). Pusztai Virág az SZTE BTK Málnási Bartók György Filozófia Doktori iskolájában 2015-ben szerzett abszolutóriumot. Korábban televíziós műsorszerkesztéssel foglalkozott, jelenleg a JGYPK SZTTK tanársegéde. Kutatási területe a vizuális média vizuális kultúrára gyakorolt hatása. Rendszeresen illusztrál szépirodalmi műveket, festményeivel és kollázsaival kiállításokon mutatkozik be. Hivatalos oldal: http://www.pusztaivirag.hu/ 13/12/2015 0 Comments Tanmese a malac és a kiborg kapcsolatáról, avagy mennyi nasit hoztál? - Herczegh Máté és Bodóné Hofecker Zsuzsanna írása - SZTElozófia Blog!!4A kiborgok átvették az irányítást a bolygó felett!!?! És észre sem vettük. Egy jó unalmas értelemben, persze. Illetve attól függ, hogy megremegteti-e az izgalom a gerincvelőnket az efféle meghökkenő lételméleti szöszmötöléstől, ha az azáltal vizsgált valóság egészen banális... De térjünk vissza a kiborgokra. Történeti elemzés következik: a cyborg szóból jön. A történeti elemzésnek mindjárt vége. A szó 1960-ban született, Clynes & Kline (aki két ember és abból egy sem fiktív) közös gyermekeként, és azt jelentette, hogy olyan élő valami, ami szándékosan magában foglal exogén (értsd: nem belső (értsd: külső)) elemeket is annak érdekében, hogy az organizmus hatékonyabban hajtson végre feladatokat és alkalmazkodjon új környezetekhez. Egyébként az űrutazás volt az apropó, s ez köztudottan tartalmaz nyomokban olyan környezeteket, amelyekhez a földi lények biologice nincsenek szokva. A kiborgok ezt követő térnyerése történelem, már ami a popkultúrát illeti. Most legutóbb láthattuk (volna, ha elmentünk volna legalább egy torrentoldalig) a Kormányzót, ahogy Daenerys oldalán küzd a CGI-os fiatalkori önmagával, stb. Biztos vannak a Terminátor-sorozatnál okosabb filmek is, amelyek legalább tényleg kiborgokról szólnak, de az okos filmeket nem szeretem, és általában nem is azok formálják a fejünkben terjengő mémeket. Mégis merre találhatsz akkor valódi kiborgokat, ha vágy ébredne benned az ilyen kétes lények stírölésére, főleg hogy az előbb ígértük be (mert hirtelen már ketten lettünk), hogy nagy tételben szállítjuk őket? Oké, ehhez menj ki a konyhába, és keress egy kis nasit! Ha ez megvan, a fürdőben állj meg a tükör előtt! Ott a kiborg előtted! A nasit azért hoztad, hogy a csalódottságod ne legyen akkora... vigaszdíj, jó étvágyat! Szóval kiborg vagy. Meg én is. Meg én is. És a bölcs nagyszüleink is azok voltak. A szó unalmas értelmében, persze. Ugyanis mindannyian magunkba foglalunk exogén (értsd: nem belső. (értsd: külső)) elemeket is, annak érdekében, hogy az organizmusunk hatékonyabban hajtson végre feladatokat és alkalmazkodjon új környezetekhez. A magunkban foglalást viszont nem valami drasztikus testbe tolakodásként kell elképzelni: mi, az élő organizmusok hibrid rendszert képezünk a télikabátunkkal, a számológépünkkel vagy tollunkkal-papírunkkal, az okostelefonról nem is beszélve. Folyamatosan. Eleve. Kiborgok vagyunk. Viszont mi értelme ennek a kiborgfogalomnak, ha nagyjából-egészéből a halmaza egybeesik az úgynevezett emberek halmazával? Valamit bindzsizzünk rajta, mert vicces, hogy kiborginvázió, de nem szerencsés. Már a fogalom, mert a viccesség talán az. Kell egy megszorítás: az alaporganizmus nem lehet intelligens lény. Mondhatnánk persze azt is, hogy nem lehet ember, csak akkor elveszne a scifis vonal, pedig arra rá vagyunk izgulva erősen. Akkor van egy hülye állatunk, akihez exogén elemeket kapcsolhatunk annak érdekében, hogy különleges környezetekben is boldoguljon – kezdünk beletévedni egy gondolatkísérletbe, vigyázat! Az extrém környezetekben sok minden jól jöhet, de egyvalami különösen: az intelligencia. Így mi a kiborgunkhoz feltétlen hozzácsapnánk egy AI-modult, mert pl. abban a szélsőséges környezetben is igencsak jól jöhet, ha a kiborg – jelen esetben egy unintelligens, éhező disznó chippel a fejében – egy Tetris-versenyen találja magát, ahol a nyeremény több tonna főtt kukorica. Ez helyre tenné végre makkal álmodó sertésünk belső állandóságát. A tenger tengerire nagyon gyúr Irma is és Józsi is, a két humán versenyző, mert mi lenne vonzóbb fődíj? Józsi rendeltetésszerűen használja a gombokat, bár először nyomkod, és közben dönt, hogy mikor vigye le a formát. Irma viszont először fejben kitalálja a megfelelő pozíciót, és csak ezután forgatja el a leeső darabokat. És ott van még Malac Melindánk, akinek agyimplantátuma olyan szoftvert futtat, amely a leeső Tetris-darabok elforgatását végzi, és mindez megjelenik a kijelzőjén. Igen, az is van neki. Sajnos a verseny érzékletes leírására ehelyütt nincs mód, mert egyikünknek sincs hozzá kedve, de ha gondolod, hozz még egy nasit helyette. Irma veszít, kemény az élet. Még keményebb, hogy ezt első szerzőnk, Máté onnan tudja, hogy profi Tetris-versenyzők technikájáról olvasgat… Hogy Józsi vagy Melinda nyer-e, az Melinda szoftverén múlik, de tegyük most fel, hogy Melindának malaca van, különben is már biztosan lesben áll a PETA, hogy állatkísérletben éheztetünk egy disznót. A kérdés mármost az, hogy hármójuk közül ki az, akinél kognitív folyamat eredménye a lehulló darabok megfelelő helyre tétele? Hogy miért ez a kérdés, az később kiderül. Irma tisztán kognitív. Ez világos. Józsi a kezével nyomkod. A kézzel nyomkodás nem kognitív. Melinda a szoftvere segítségével ugyanazt műveli, mint Józsi a kezével. A fejében történik. Ez is kognitív. Na, de várjunk csak! Melinda szoftvere ugyanazt csinálja, mint Józsi! Mi a kettejük viszonya? Azon kívül, hogy nagyon reméljük, plátói. Az egyetlen különbség, hogy Józsi nem bajlódott azzal, hogy fejben végezze a műveletet, hanem kihelyezte azt a világba – a képernyőn forgatta a lehulló darabot, és az alapján döntötte el, hova tegye. Ám képernyőn forgatás még Melindánál is volt – a kijelzőn. Ha tulajdonképpen ugyanaz történik a két esetben, és az egyik folyamatot nem tartjuk kognitívnak, akkor a másikat – pusztán földrajzi okokból, jelesül amiatt, hogy koponyán belül került végrehajtásra – illetlenség lenne kognitívnak tartani. Józsi és Melinda mentálisan megegyeznek. Vagyis… JÓZSI EGY KIBORG!!! Az, hogy biológiailag ember, ne bizonytalanítson el, nem ember volt a definícióban! Nem gondolkodik, úgyhogy nyugodtan beleférhet a kiborg 2.0-s fogalmunkba. Legalábbis amíg tetrisezik, és mintegy a Tetrist használja gondolkodásra az elméje helyett (exogén elem), mindezt azért, mert az ő teste is igencsak rászorul az édes, roppanós, meleg kukoricaszemekre (fennmaradás az idegen környezetben). Milyen nasit hoztál? Van még? Tudjuk jól, hogy egy rahedli kérdést nyitva hagytunk, nem bontottunk ki izgalmas gondolatokat, és itt-ott még az érvmenetünk is botladozik, ám akkor most rajtad a sor, pörgesd tovább, cincáld szét az egészet, mi szeretjük a mentális szadomazót! Ha szerinted is marhaság az egész gondolatmenet, és meg is tudod fogalmazni, miért, akkor tárt karokkal várunk a kommentszekcióban, és a szabad bölcsészek lelkes csapatában. Legközelebb egy kicsit igyekszünk feszesebbre venni, meg talán az sem árt, ha van egy kis tétje a dolognak. Következő témánk, ha minden jól megy: az LSD esztétikája, stay tuned! Öt mondatban: Az eredeti definíciót szigorúan értelmezve az emberek kiborgok. Mindeközben azt hisszük, hogy a kiborgok olyanok, mint amiket a filmekben láthatunk ilyen néven. Ha azt szeretnénk, hogy a kiborgok definíciója közelítsen ahhoz, ami a fejünkben él róluk, bele kell vennünk a definíciójukba, hogy az alaporganizmus nem lehet intelligens lény. Viszont érdemes AI-modullal felszerelni a kiborgokat. Így visszajutunk oda, hogy sok esetben az embereket kiborgnak tekinthetjük, amit egy gondolatkísérlettel bizonyítunk.
|
SZTEnd upEz a rovat minden komolyság vége és minden határ feszegetés eleje! Szeretnéd kipróbálni magad szabad bölcsész közeli témákban kötetlen stílusú és hangulatú írásokban, videókban? Ez a te rovatod! SZTEnd upolj velünk! Miről írunk?All Dialógusok Elmélkedés Humor Tanmese Régebbi írásaink
May 2016
|